Talán soha nem fizettek még olyan magas összeget közúti használatra alkalmas Peugeot 205-ösért, mint amennyiért ez a 1985-ös gyártású gazdát cserélt augusztus derekán
Kicsit kuszán álló panelek, az őrületes sárvédő szélesítésekhez képest nem is olyan nagy kerekek, jöhet a kérdés, hogy mi került ezen az autón 330 000 dollárba amennyiért végül új vevőre talált az RM Sotheby’s árverésén?
Először is ez nem egy pimpelt 205-ös, hanem egy T16, ami a ralis homológizációhoz gyártottak le. Az 1984-ben bemutatott, B-csoportos raliautó 1985-ben és 1986-ban megnyerte a rali világbajnokságot, majd miután a géposztályt betiltották, 1987-ben a Párizs-Dakar ralin is diadalmaskodott. Az FIA szabályzata szerint a B-csoportos versenyautókból legalább kétszáz közúti homologizációs példányt kellett építeniük a gyártóknak.
A versenyautóval azonos elnevezésű, háromajtós ferdehátú csak sziluettjében és főbb stíluselemeiben vállalt közösséget a hétköznapi 205-ösökkel: valójában egy nyújtott tengelytávú, emelt futóművű, középmotoros, összkerékhajtású szerkezet volt, amelybe szinte buborékként szerelték be a váratlanul civilizált, tetszetős utascellát. A motorsportból származó fődarabok és a majdnem szériakivitelű kezelőszervek kontrasztja egy különleges, élvezetes közúti sportautót eredményezett, amely azonban megkövetelte a tiszteletet pilótájától.
A homológ széria példányait aranyáron adta el a Peugeot – végtére is kézzel épített különlegességekről volt szó –, a vásárlók előtt pedig két út állt. Vagy értékes befektetésként tekintenek az autóra, és kíméletesen bánnak vele, vagy rendeltetésszerűen használják azt, amely esetben a 205 T16 rendkívül intenzív, ám kellő alázat és felkészültség híján fájdalmasan rövid használati élményt nyújtott tulajdonosának.
Ez pedig azt jelenti, hogy az autó ma fellelhető példányai szinte kivétel nélkül keveset futott, jól karban tartott darabok – sem értékükben, sem állapotukban nincs nagy különbség közöttük, ráadásul mind ugyanúgy néz ki, hiszen a Peugeot a homologizációs széria összes példányát egyforma sötétszürkére fényezve hozta forgalomba.
Az összeset, kivéve kettőt. Az egyik kivétel a legelső volt, amelyet fehérre festettek, és versenymatricákkal láttak el, a másik pedig a százhetvenhetedik. Ez utóbbit egy huszonhat éves fiatalember rendelte meg, ami minden más esetben a fent vázoltak szerint az autó gyors és látványos pusztulását vetítette volna előre. A vevő azonban egy bizonyos Abdullah bin Khalifa Al Thani volt, a katari uralkodói család sarja, későbbi katari miniszterelnök, aki a rá váró felelősséghez méltó fegyelmezettséggel bánt a sportautóval. A szürke szín azonban nem felelt meg az ízlésének, ezért kérésére a gyártásért felelős Heuliez műhelyében feketére fényezték azt.
A Peugeot 2007-ig állt a sejk tulajdonában, aki alig több mint 8000 kilométernyit vezette azt. Új tulajdonosa hat év alatt ennél is kevesebbet használta az addig rendszeresen karbantartott közúti versenyautót, amely 2013 januárjában másodszor is gazdát cserélt, hogy az elkövetkező tíz évben kiállításokon hozzon dicsőséget gazdájának és a Peugeot-nak.
